Eredeti hozzászóló
csigasütõ
Kedves Haven!
Hadd tereljem vissza a szót az eredeti felvetésedre, mert olvasva a hozzászólásokat "kutyául" félresiklott a beszélgetés. Sajnos ismerem a helyzetedet, igaz, nekem a tágabb családban és a barátnõimmel voltak hasonló problémáim. Azt a konklúziót vontam le végül, hogy a gyõzködésnek semmi értelme. Olyan ez, mint meggyõzni valakit arról, hogy van Isten. Lehetetlen, mert nincs rá bizonyíték, csak jelekbõl lehet következtetni rá. Na pont ilyen a közelgõ összeomlás is. Vagy "lát" valaki, vagy nem. Vagy akarja látni és tudni, vagy nem akarja. Biztosan Te is észrevetted, hogy a jelenlegi világ - többek között - a kényelem imádatáról szól: testi lelki és szellemi értelemben egyaránt. A testirõl nincs mit beszélni, egyértelmû. A lelki lustaság oda vezet, hogy kíméljük magunkat minden megrázkódtatástól; inkább tagadom a tényeket, nehogy "megijedjek" vagy féljek, vagy ki kelljen zökkennem a hétköznapok mókuskerekébõl. A szellemi lustaság megakadályoz abban, hogy érdeklõdjem, olvassak, utánanézzek, hogy mi is történik körülöttem, illetve hogy mit is lenne célszerû tennem, ha ez és ez bekövetkezik. Tudni és tervezni kellene, és erre nincs kapacitás. Természetesen ezt általánosságban írtam, a tapasztalat mondatja ezt velem, és nem a párodra értettem, akit nem is ismerek. :)
Szóval én úgy gondolom, hogy nem kell "elõadni", hogy mostantól felkészülés van. Van egy kedves barátunk, akinek a párja még nem támogatja a felkészülésben, ez azért õt nem akadályozza abban, hogy tûréshatáron belül tegye, amit jónak lát. Gondolom, neked is van egy kis mozgástered amiben szabadon mozoghatsz... Csak lassan, nem kell hirtelen nagyokat változtatni, így neked is lesz idõd és lehetõséged korrigálni, ha nem jó az irány. Mert tudjuk, hogy jön a változás, csak azt nem tudjuk, hogy mikor, és milyen formában.
Köszönöm, hogy meghallgattál! :)
