
Eredeti hozzászóló
P. Dude
Szemléletes képek, nem mondom...
"A társadalmi életet elemezve egy algoritmikus gazdaságban Bostrom úgy látja, hogy az emberek életmódja az átmenet utáni malthusi társadalomban talán minden történelmi szereptõl különbözni fog. Az emberek nagy része egyszerû járadékos lesz, aki megtakarításaiból tartja fenn magát valahogy. Lehet, hogy nagyon szegények lesznek, hiszen csak minimális vagyonukra és némi állami támogatásra számíthatnak. A fejlett technológia világában élnek majd, és nemcsak szuperintelligens gépek között, hanem az öregedésgátló gyógyszerek, virtuális valóság és számos javítótechnológia és örömszerzõ drog uralta környezetben. Ezek nagy része azonban megfizethetetlen lesz a számukra. Az öregedésgátló gyógyszerek helyett talán olyan készítményeket szednek majd, amilyenek lassítják a növekedésüket és az anyagcseréjüket, hogy csökkenjen a megélhetési költségük (a gyors anyagcseréjûek nem tudnának megélni egyre kisebb bevételeikbõl). Ahogy az emberek száma nõ, és az átlagjövedelmük csökken, visszavonulhatnak egy olyan létállapotba, amilyenben még jogosultak lesznek a járadékaikra; talán tartályban tárolt, de öntudatuknál lévõ agyak formájában, amelyeket gépek tartanak életben; így lassan meg tudnának takarítani annyit, hogy egy robottechnikus megalkossa a klónjukat, és így szaporodhassanak. Ha még jobban takarékoskodnak, feltölthetik magukat a számítógépes rendszerbe, egy fizikailag optimalizált tárolóba, amelyet a szuperintelligencia alkotott. Ez a létezési forma valószínûleg hatékonyabb lenne, mint egy biológiai agy. A digitális világba történõ migrációt azonban megnehezítheti, ha az emulációkat nem fogják embernek vagy járadékra jogosultnak tekinteni. Ebben az esetben a biológiai embernek lehet még némi hely, bár az emulációk vagy a mesterséges intelligenciák populációja sokkalta nagyobb lehet."
(Pokol Béla 50-51.)