A sok bemutatott szabályban, felvetett kérdésben mind-mind igazatok van. Ma ezek a szabályok, ezek a törvények, és sokan százszámra szegik meg õket, naponta, életvitelszerûen. Vajon miért?
Az építési hatóságról már megfogalmaztam a gondolataim. Ugyanez a gyámügyrõl: tényleg fontosabb egy gyerek számára a millió oldalas szabálykönyvnek megfelelõ összkomfortos épület, mint a valódi szülõi gondoskodás, és a valódi világban való felnövés? Ezt hadd ne egy hivatalnok mondja már meg.
Egy láda paradicsomnál tényleg az a fontos, hogy öt papír legyen az eredetérõl, meg az értékesítésérõl, vagy az, hogy egy láda élelmiszer, és számolatlan az éhezõ az országban?

Az a baj a szabályokkal, hogy Magyarországon vagyunk, ahol mindenki bort prédikál és vizet iszik. Az összes nemzeti ünnenepünk forradalmakhoz (lázadáshoz) kötõdik, az ország összes településén lévõ Kossuth, Széchenyi, Petõfi, Rákóczy utcák lázadókról vannak elnevezve, az ÖSSZES politikus színpadokon állva méltatja a "hõsöket" az ünnepi gyûléseken.
Õk semmi mást nem csináltak, mint megnézték a szabályokat, és azt mondták, hogy ezek sz.rok, mert ártanak nekünk. Tényleg ártottak, ezt bebizonyította a történelem.
Mi könnyebben vagyunk, nem kell a történelemre várnunk, mert már most látható, hogy a szabályok sz.rok.

Na ezen kéne elgondolkodni. A törvények eljutottak oda, hogy nem rendet hoznak, hanem elfojtanak.
Ilyenkor meg kell nézni, milyen ráják léteznek a természetben.
Van az a rája, amelyik a vízben úszik.

Meg van a szarok rája.