Nõi és férfi szerepek a családban és a társadalomban

[kheopsz]

A jó randiprogram az az, mikor a párommal megyünk a lõtérre.

Az sem hangzik rosszul, de egy ilyen országban, mint ez, minden emberi dolog nehézkes, csak a bürokrácia siklik könnyen, mint a vízisí

[Doom]

...nekem a topic címéhez és a tartalmához...ha egy pár nem tekinti egyenrangúnak a másikat,nem egészítik ki egymást...akkor az csak meddõ idõ töltés,értelme egy nagy nulla....a szexrõl,,,aki valóban a párod, attól egy kézfogás is nagyobb öröm,
mint,mással egy egész estés gyalulás... ha nem az igazi a kapcsi,hát jobb egyedül mint a rémálomba.....a gyerek miatt meg nem kell együtt maradni,mert a gyereknek rosszabb mint az egy szülõ nyugodtan...a többi kifogás,nyafogás meg már okozat,nem ok...az ok.hogy nem az igazi a partner..fölösleges erõltetni.....szerintem!!!!

[kheopsz]

Úgy látszik a rossz tapasztalataitokból az derül ki, hogy a normális nõ is ritka.

A normális nõ ritka, mint a fehér zorró.

[Dream_walker]

Ez most nyilván hangulatgyilkos lesz, de nekem most megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg az intelligencia velejárója, hogy az emberállat így túlbonyolítja a párzást?

[kheopsz]

Igazi, érett, normális férfiak persze, hogy nem csinálnak ilyet, viszont a mai tizen-huszonéves korosztály között azért akadnak szép számmal ilyenek.

Ti férfiak szerencsések vagytok, mert ahogy jó bornak vagy a jó sajtnak, úgy nektek is a kor a javatokra válik. Egy férfi sármos csak bizonyos kor után lehet.

Szóval nem hinném, hogy az "öregedés" akkor gond lenne a férfiaknál, ráadásul nektek nem ketyeg a biológiai órátok sem, szóval nem kéne ezen rágódnotok.

Nagyon gáz az ilyen... ez olyan, mint amikor a férfi kozmetikushoz jár...

A férfiak egy részénél az öregedéssel jön a pocakosodás, kopaszodás/õszülés, kinél mi.
A bioszóra csak akkor fontos, ha gyereket akar egy nõ. Ha nem akar, nem kell azon annyira görcsölni szerintem.
És lehet, hogy az itteni férfiakkal is elõfordult már, hogy a családja piszkálta, hogy mi van már fiam, hol van az unoka, hol van a menyecske, lassan 30 éves vagy már.
Én túl vagyok a harmincon, engem is piszkáltak/piszkálnak, de szerencsére 2000km-rõl ez nem olyan egyszerû.

[kheopsz]

Ez most nyilván hangulatgyilkos lesz, de nekem most megfordult a fejemben, hogy vajon tényleg az intelligencia velejárója, hogy az emberállat így túlbonyolítja a párzást?

Nem vagyok benne biztos, hogy az intelligencia közbejátszik ebben.
Szerintem inkább a körülményeskedés.
Meg az a probléma, hogy az állatok párt keresnek és találnak.
Az embereknél a férfiak nõt akarnak, a nõk meg férfiakat. Mindkettõ mást akar

[kheopsz]

Az biztos, hogy nem lenne könnyû engem elrángatni egy olyan összejövetelre, ahol csak a nõ ismerõsei vannak.
Már voltam pár ilyenen, ha nem is öltönyben, csak ingben, ilyesmiben, de úgy éreztem magam, mint egy függelék, ja, õ itt az xy barátja, stb...
Bár olyan rosszul nem nézhetek ki benne, amikor megkaptam ezt a melót végleg, és interjúra öltönyben mentem, egy csaj, aki nem is köszönt, most sem szokott (meg férjezett), olyan "Hellooooo"-t vágott le, hogy meg sem tudtam szólalni.
Haverjaim nincsenek, csak jó munkatársaim. De õk viszont munkatársak, én elválasztom a munkát és a "magánéletem".

A tánc... hát arra nõ legyen a talpán, aki rávesz... nem szeretek, nem tudok.

[Riana]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.

[Doom]

Minden tanulható csak akarás kérdése a többi nyavajgás. ha szereted megteszed érte .)Cserébe õ is megtesz mindent. Egy kapcsolat így normális.

ez a lényeg a SZERETET !!!

[kheopsz]

Ha Te magad rosszul, kényelmetlenül, feszengve érzed magad egy ruhadarabban, akkor az lerí. Biztosan jól állt, viszont az igazi az lenne, ha észre sem vennéd, hogy mi van rajtad, ha nem kellene rá odafigyelni.

Senki sem beszélt olyan rendezvényekrõl, ahol a csak a nõ ismerõsei vannak, félreérthettél valamit.

Beszéltem esküvõrõl (ahova meghívnak, mint vendéget), keresztelõrõl, bálról, vagy akár csak arról, - s lehet, hogy pont itt értettél félre valamit - hogy elegánsan kiöltözöl, s megleped a párod, feleséged azzal, hogy elviszed vacsorázni, mert mondjuk évfordulótok van, születésnapja, vagy bármi más.

Tiszteletben tartod a véleményed, aki nem akar táncolni, az nem akar, nincs ezzel baj. Egyébként is ha már rángatni kell valakit és gyõzködni, akkor eleve megette a fene az egészet, bármirõl is legyen szó.

Sajnos az nem hiszem, hogy menne, hogy természetesen viseljem, mert nem szoktam meg. Ez a jó kifejezés erre, nem szoktam öltönyt viselni, és ha az ember nem szokott meg valamit, akkor tudja, hogy ott van.
Egyszer próbáltam meg még otthon, Magyarországon, hogy ma ingben megyek dolgozni (közalkalmazottként voltam informatikus, pólóban jártam, nem tudom mi jutott eszembe), hát vállficamot szenvedtem, még a melóba menet. Azóta nem vagyok oda az ingekért.

Itt összejövetelekrõl beszéltél, s nekem meg eszembe jutottak a kellemetlenebb összejövetelek, amikor azt sem tudtam, hogy ki kicsoda, és 50 emberbõl csak a csajt ismertem...
Persze, jó érzés, hogy elhív, de amikor ott vagyok (illetve voltam), akkor kicsit olyan feszengõs, mikor egyedül vagyok éppen és valaki megkérdi, hogy én ki is vagyok... vagy mikor mindenkinek bemutatnak és el kell mondani, hogy ki vagyok, meg ilyesmi.
Egy olyan összejövetelnél, ahol mindketten ismerjük a banda egy részét vagy akár egészét semmi gond, úgy, ahogy a különbözõ meglepi vacsorákkal sem.

Nem szeretem az embereket, ez az igazság, nem vagyok oda értük.
A nagy tömegtõl kiráz a hideg (az ember egyedül hülye, tömegben birka), az ismeretlen emberekben nem bízom (hiszen megtanultam, hogy a saját párja az embernek is megbízhatatlan).
Különc vagyok és bizonyos dolgaim miatt jogom sincs a boldogságra.
De azt hiszem ez nem is hiányzik (ez valójában hazugság, de általában ezt szoktam mondani).