Ne úgy képzeld el, hogy olyan szinten akarom csinálni, hogy abból akár meg is élhessek. Inkább csak mint a régi parasztok: legyen meg hozzá a szerszám - az nem kér enni - aztán ha le kell ütni egy kapuzsanért vagy össze kell ácsolni egy óltetõt, akkor tudjam hogyan kell és ne dõljön a jószágra az elsõ viharral.

Most pont azon vagyok, hogy ilyesfajta földmûvelést tanuljak. Illetve olyan rendszereket tanulmányozok, amik önsegítõk. Láttam pl. azt, hogy régen a kukorica közé ültették a babot és annak a szárát használták karónak. Bár vannak ellenvélemények is.

Nagyon jól kitaláltad ezt a dolgot illetve feltámasztottad a régi magyar földmûvelés kulcsát! Hiszen nálunk ez már akkor alap dolog volt, amikor Nyugat-Európában még azt sem tudták mi a rák az a vetésforgó.

Hm. Nem rossz ötlet. Rmélem a többieket is érdekli. Jó nagyanyám szerencsés volt, mert volt hozzá igazi búbos kemencéje is. Nálam ez hiánycikk...egyelõre.

Félelmetes, hogy mi mennyiségû tudás ment a lecsóba az utóbbi 50-100 évben. És egy családban elég csak egy generáció, akit ne érdekeljen! A következõ már nyüszítve fogja újratanulni...ha tudja. Én pl. ezért töltögetek le olyan angol nyelvû könyveket, amiket még a századelõ környékén írtak! Plusz permakultúrát bújok esténként. Nálunk visszaadták volna a 70 holdat, de anyámat nem érdekelte, nem akarta csinálni (az õ szüleié volt). Városi vigéc! Ehhhj!