Sziasztok!
Bár regisztráció idején lelkes voltam, a jó idõ végett elég sok dolgom akadt, így nagyon nem volt idõm a fórumra. Ma viszont úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy megírjam a tapasztalataimat!
Nem nagyon érdekel, hogy beazonosíthatóbb leszek kissé, tanulságos a történetem, ez alapján készüljetek!
Én elbagatellizáltam a helyzetet, magától a vírustól nem tartok, fõleg annak fényében, hogy a mi családunk nemrég átesett egy eddig számunkra ismeretlen betegségen, ami az influenzára hasonlított leginkbbé. Hozzá kell tennem, hogy orvos látott minket, de tesztet nem végeztek rajtunk, így akár lehetett a rettegett betegség is, benne van a pakliban.
Viszont!
A mellettünk lévõ faluból egy idióta pénteken bevonszolta magát a helyi varrodába lázasan, kiderült róla, hogy bizony koronás. Ma reggel a varroda nem nyitott ki, de lényegében ez mindegy már, ha a két hét lappangást számoljuk, akkor a száz kollégája bizony javában összeszedte és terjesztette a kórt! Namármost, ugye tanítási szünet van jelenleg, de a gyerekeim ebédjét be kellett fizetnem ma, viszont a busz, amivel mentem volna, elhaladt mellettem fékezés nélkül! Dühös lettem, gondoltam, mi húzódhat a háttérben, felhívtam a pályaudvart, elmondtam a véleményem higgadtan, majd hazamentem, és a következõ busszal bementem. Férjem Bécsben dolgozik, félõ, hogy kinn reked, errõl még késõbb írok, most az a lényeg, hogy eszembe ötlött, ha nem tud hazajönni, nincs bankszámlám, amire pénzt utalhat, így kitaláltam, hogy amíg tudok, nyitok gyors egy bankszámlát is a városban. Így is tettem, de szerencsémre kifogtam egy kezdõ ügyintézõt, neki, illetve a lassúságának köszönhetõen lekéstem az ebédbefizetést. Sebaj, gondoltam, majd visszajövõk holnap... Én higgadtan vártam, hogy a bürokráciába tekeredett ügyintézõm rajtam szerezzen rutint, de feltûnt, hogy körülöttem mindenki feszült. Az egyik banki alkalmazott körülbelül percenként nyomkodta a fertõtlenítõt a kezére egy literes flakonból, és nyugtatókat kínálgatott a kollégáknak! Zárás elõtt fél órával idegesen mutogatott egy fiolát, amiben már csak 4 darab gyógyszer van, de közölte, hogy abból neki kell még kettõ!!! Nagynehezen végeztem, de ugye lekéstem a buszomat is, illetve a gazdasági ellátót is. Eszembe jutott, hogy nincs itthon wc-papír(&#128513, bementem hát a Coop Abc-be. Az emberek kerültek, megnéztem és meg is szagoltam magam, nem értettem, mi bajuk. Aztán észrevettem, hogy mindenki kerül mindenkit! Kezdem elveszteni a türelmem, de gondoltam, ez nem az én bajom, õk szenvednek, rájuk hagyom... A kasszáknál két fiatal, gumikesztyûs pics@ szerencsétlenkedett, remegett a kezük, ami szintén nem az én bajom volt, ezen is túltettem volna magam, de... De! Egy rostos üdítõért, 7 szem péksüteményért, egy 8-as budipapírért és két csomag kekszért 6.900.-ot fizettem, félreálltam hát, hogy megnézzem, mi került ennyibe! A cuccaimat el sem raktam, nehogy azt gondolják, valamit eldugtam, ki is derült hamar, hogy kettõ darab kakaós csiga helyett kettõ kilót számolt a kisasszony, majd jelezni mertem, mire a kasszásom összezuhant és leblokkolt teljesen. Elmagyaráztam neki, hogy ne riadjon meg, nem haragszom, ez egy tévedés, amit orvosoljunk, hogy mindenki folytathassa a dolgát! Átszólt a csaj a másik kasszásnak, mire az félvárról odabökte, hogy azért drága a csigám, mert az nem darabos, hanem kilós... Nem tehetek róla, kicsit szégyellem is magam, de reflexbõl hátbadobtam a csajt a két csigával, majd odaböktem neki én is félvállról, ha ez négy-ezer forint, akkor bassza is meg! Nem kedves ábrázattal rám nézett, de nem hagytam szóhoz jutni, közöltem vele, hogy elhiszem, hogy nehéz napja van, de azzal, hogy flegmázik, elrontja az enyémet is, és ezt bizony minden alkalommal visszakapná tõlem, ha nem lennék olyan, hogy elemzem a helyzetet, és belegondolok az õ helyzetébe! Viszont ez ritka szerencse, hogy ilyen ember kéri a segítségét, becsülje meg az alkalmat, ne éljen vissza a jóindulatommal! Mindenki lefagyott! Mosolyogva megkértem mindenkit, eladókat, vevõket, hogy vegyenek mély levegõt, aztán engedjék ki! Elmondtam nekik, hogy már felesleges egymással úgy bánnunk, mint a leprásokkal, azzal nemhogy nem segítünk, csak tetézzük a feszültséget! Ez pedig nem jó! Azt, ami megvan írva, elkerülni nem tudjuk úgysem. Ha pedig majd lemegy a vírus, mi utána is egy városban fogunk élni, én pedig nem akarok haragoskodni senkivel ilyenekért! Na eztán lehiggadtak az emberek, elkezdtek egymással is szóba elegyedni, kezdtek mosolyogni, stb... A pályaudvar üres volt, két cigánygyerek kivételével sehol senki. Pisilnem kellett, de a normális kávézók zárva voltak, bementem hát a szomszédos lebujba! Jól tettem! Ott még volt élet, fizettem is egy kör fertõtlenítõt a helyi 'elit'-nek, ezzel örök hírnévre téve szert!😁 Visszasiettem a pályaudvarra, felszálltam a buszra, de ott elkövettem egy nagy hibát; meg kérdeztem, hogy járnak-e a buszok rendesen, mert lemennék a kölykõkkel a Balaton-partra kirándulni egyet valamelyik nap, ha már így alakult, hogy ilyen szép idõben itthon vannak... Hazáig hallgattam a felelõtlenségemrõl szóló kiselõadást, már-már az esetleges halálesetekért is szinte én voltam a felelõs! Azt hittem, sosem érek haza! Végül hazaértem, de hosszú út volt. Az én következtetések a következõ:
SHTF-HELYZET VAN! AHOL MÉG NEM JELENT MEG A VÍRUS, OTT NAPOK KÉRDÉSE, DE A PÁNIK ÉREZHETÕ, ENNÉL CSAK DURVÁBB LESZ!
Én most a védekezésre összpontosítok. Hamarosan lehetséges, hogy szükségem lesz rá!
Ausztria: Bécset le akarják zárni, mert az osztrákok kirándulgatnak, kikapcsolódnak. Ennek oka, hogy ahol leálltak a munkahelyek, ott a nyári szabikat most kiírták, a labancok viszont nem akarják 'elpazarolni' ezeket a napokat arra, hogy otthon gubbasszanak.
Egyéb adalék: Nem tudom, hogy itt beszédtéma volt-e, de én arról értesültem, hogy 35.000 amerikai NATO-katona, és megannyi harci felszerelés érkezett Európába, ami egy sosem látott katonai jelenlét, hadgyakorlatnak ezt nem lehet nevezni, még ha ennek is próbálják álcázni, akkor sem. Laikusok elhihetik, de itt azért kétlem, hogy laikusok lennének többségében. Ezt az információt erõsítik nekem olyanok, akikkel kapcsolatban állok az ország számos területén. Debrecenbõl Apache helikopterekrõl meséltek, az illetõ 5-öt látott leszállni, Gyõrnél végeláthatatlan hosszúságú vagonokról írtak, amik harckocsikkal és tankokkal voltak tele. Magam kedden egy hatalmas harci repülõt láttam alacsonyan felettünk elszállni, a kisfiam nagy örömére. Egy órája pedig egy 'égi konvoj' haladt el felettem, csak az alacsonyan szálló fényeket láttam meg, ahogy libasorban, hangtalan haladnak egy irányba. 11-et számoltam meg, de az elejét nem biztos, hogy sikerült elcsípnem.
Minden, amit írtam, az én tapasztalataim, nem akarok sem pánikot kelteni, sem fontoskodni. Mindezt azért írtam le, hogy lássátok, mi történik ott, ahol a vírus felütötte a fejét. Egy barátnõm mesélte, hogy 5-10 kiló kenyereket vesznek az emberek. Én nem is a vírustól félek. Az emberektõl tartok. Tõlûk viszont nagyon. Én riadót fújok, aki gondolja, megfogadja a tanácsom, és megy a BOL-ba, amíg tud! Gyõrben az a pletyka, hogy karantén alá rakják, akárcsak Bécset. Erre készültünk, ne habozzunk idõben cselekedni. Szerintem. Minden jót nektek, vigyázzatok magatokra!