Csak hogy tisztán lássunk.

1. Az aknákkal való határvédelem nem szûnt meg az ötvenes években, hiszen apám a hatvanas években volt határõr és bizony az aknamezõ szélén járõröztek.
Még botlató drót is volt a fûben mellette hogy a drótban megbotló határsértõ ráessen az aknákra.
2. A balesetek meglehetõsen ritkák voltak, tekintve hogy a védett sáv, ami magában foglalta a járõr sávot, a nyomsávot és az aknasávot is mindkét oldalról el volt kerítve. Tehát csak a kerítésen keresztül lehetett aknára "tévedni".
3. A szakszerûen telepített aknákat nem mossa ki a víz, mert nem vízmosásba teszik és a kivágott gyeptéglát vissza szoktuk tenni a tetejére, ami aztán az újraépülõ gyökérzettel megtartja. Ugyebár a füvet nem szokta kimosni a víz?!


"Ifj. Lomnici Zoltán jogi szakértõ lapunknak ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott: alapvetõen a magyar határ õrizetét ellátó rendvédelmi szervezetek tagjai, a rendõrök és katonák egyaránt, akkor jogosultak a fegyverük használatára, ha õket olyan fegyveres támadás érné, amely az életüket, épségüket fenyegeti. " Forrás

Kell ennél jobb vagy tõbb? Szerintem elég korrekt! A mostani esetben is, mikor meglátták a rájuk fogott csõre töltött éles kézifegyvert, tüzelõállást vettek fel. Akár szakaszban, akár rajban, akár párban mozognak, a rá szegezõdõ fegyverek elég elrettentõ erõvel bírhatnak egy nem támadó célzattal közeledõ "migránst".


Ez sajnos semmit nem ér! Mért kellene már a katonát közvetlenül fenyegetni? Elég ha a határt és áttételesen az ország lakosságát fenyegeti.