Nem kívánok a vitátokba beszállni, de a saját véleményem elmondom.
Az egykori vasfüggönyön hazánk fiai és lányai illegálisan léptek át. Több ismerõsöm is végig ment ezen a folyamaton. Ezt követõen az elsõ hatóságnál menedéket kértek. Zárt menekülttáborokba kerültek, ahonnan gyakran évek múlva kitették õket egy meghatározott lakhelyre, ahonnan azt hiszem 50 kilométerre távozhattak el. Hogy minden papírja a továbbjutáshoz meglegyen, az anyja a hátára ragtapaszozott építész diplomáját Csehszlovákiába vitte ki, ahonnan egy Nyugat-német rokon vitte tovább Ausztriába. Ha szerencséje volt, akkor pályázott és nyert befogadó vízumot valahová. A haverom Kanadába került. Kezdõdött minden elõröl. Azt hiszem tíz év kanadai tartózkodás és példamutató élet után kérvényezhetett állampolgárságot. Az elsõ pillanattól igaz volt, hogy ha a törvény sértésének gyanújába is kerül, visszazsuppolják. Segítettek neki? Igen! Betartotta az összes szabályt? Igen!
A befogadás nem jog. Gesztus. És ha valaki velem jót tesz, tiszteletben tartom a szbályait, még ha rossznak tartom akkor is. És hálás vagyok a segítségért.