amelynek mértéke a VII. század elejére világszinten elérte az 50 millió fõt. A csökkenés okai között számos tényezõt említhetünk, elegendõ csak a népvándorlások okozta pusztításra, a gyakori éhínségekre vagy a lakosságot tizedelõ járványokra gondolnunk. (Konstantinápolyban pl. 300-400 000 ember halt meg az 542-43-ban tomboló pestisjárvány következtében.) A VII. századtól ismét számottevõ változás következett a népesség számának alakulásában; Földünk lakossága, ha lassú ütemben is, de ismét gyarapodásnak indult, és 1000 körül elérte a Krisztus születése idején becsült értéket. Ezt követõen a népesség növekedése tovább folytatódott, és a XIV. század közepéig töretlennek volt mondható, ekkor azonban egy újabb demográfiai sokk következtében ismét jelentõsen – fél évszázad alatt mintegy 70 millió fõvel – visszaesett Földünk lakosságszáma. Ezt követõen a népességszám a XV. század közepétõl indult ismét – immár egyre erõteljesebb – növekedésnek, aminek hatására a világ népessége 1500-ra – az 1400 körüli 375 millió fõrõl – 461 millió fõre emelkedett.
A következõ kétszáz év még mindig a viszonylag lassú és területenként meglehetõsen eltérõ intenzitású gyarapodás idõszakának tekinthetõ, aminek köszönhetõen 1700 körül Földünk népessége elérte a 600 millió fõt. Ez a korábbi idõszakokhoz képest jelentõs, évi átlagban mintegy 700 000 fõs növekedést jelentett, ám látni fogjuk, hogy ez még mindig messze elmarad a késõbbi századokban regisztrált értékektõl. A népesség gyorsabb ütemû, látványos mértékû növekedése a XVII. század derekától figyelhetõ meg, 1700 és 1800 között mintegy 300 millió fõvel gyarapodott Földünk lakossága, ami éves átlagban 1,5 millió fõs emelkedést jelentett. A növekedés üteme a következõ évszázadban sem lassult, aminek köszönhetõen a világ népessége 1820 körül elérte az 1 milliárd fõt, majd 1900-ra már 1,6 milliárd fõ fölé emelkedett. Ebben az imént vizsgált 200-250 évben a gyarapodás fõ mozgatórugója az Európában – fõként annak nyugati felében – jelentõsen megnövekedett természetes szaporodás volt, aminek hatására a kontinens valamelyest növelte részesedését a világ össznépességébõl. Ez a tendencia azonban a XX. század elejétõl fogva már nem érvényesült, mivel a világ többi részén is hasonló folyamatok indultak be, és a század folyamán a többi kontinensen is gyors – az európai legtöbbször messze felülmúló mértékû – népességnövekedés következett be. Ennek köszönhetõen ötven év alatt mintegy 900 millió fõvel nõtt a világ népessége, és 1950-re már meghaladta a 2,5 milliárd fõt. Ettõl kezdve a népesség napjainkig még rohamosabb ütemben növekszik, 1980-ban 4,4 milliárd, 1990-ben 5,2 milliárd fõ volt. A hat milliárd fõs határt 1999-ben lépte át, az ENSZ október 12-ét jelölte meg a hatmilliárdodik ember (a boszniai Jasminko Neviæ és Fatima Helac fia, Adnan) születési dátumaként.
Válasz (idézéssel)
Eredeti hozzászóló BragBOL
....de....azt mondják " a történelem ismétli önmagát "..na gondoljuk át ezt a dolgot logikusan...a felvázolt idilli önellátó kisgazdaságok talán az -0000-1900 évekig mûködött,...
